A rémudvar

Braven városában, a mindig köddel, viharfelhőkkel borított fenyvesek és zord hegyek hazájában, él egy lány. A neve Leena. Éppen a rémkirály egyik kormányzójának szállásán robotol. A főterem gránit csempéit suvickolja, oly nagy erővel míg csaknem teljesen felrepednek a kezén lévő, sokéves bőrkeményedések. " A nagyúr azt szereti, ha annyira fénylik padló, hogy látja benne saját maga tükörképét." A szivárgó vér ellenére sem hagyja abba a súrolást. Muszáj jó munkát végeznie.

Leenát kiskora óta szolgasorra kötelezi örökbefogadó családja. Ahol tudják, ott szipolyozzák a lányt. A rémkirályságban csak két választásod adódik; vagy a szög leszel, vagy a kalapács. Így hát az erősebbek visszaélnek lopott hatalmukkal és sanyargatják a náluk gyengébbeket.

Nem volt ez mindig így, Leena jól tudja. Talán egyedül ő emlékszik még azokra az időkre, amikor isteneik még élesen éltek tudatukban, a kereskedelem és a kultúra sziporkázóan virágzott és a mágia, ó az édes drága mágia...

Azonban a határok végleg lezárultak, az emberek imádkozni sem mertek többé bálványaikhoz és akit csak varázslatról való beszéden kaptak, máglyára vetették.

Leena okos lány, így hát rejtőzködik és vár. Minden mozdulatát komoly megfontolás előzi meg, ebben a könyörtelen játszmában a rémurak ellen. Ha kell, lopni és csalni fog, elárulja akár saját magát is. Kénytelen lesz győzni egy olyan világban, ahol a nőknek már reményeik sincsenek és ahol kedvükre kínozhatják a népet az uralkodóik. Egy világban, ahol egyedül csak magadra számíthatsz. A lány titkos küldetésre indul, hogy harcoljon azért, ami egykoron őt illette.

És Leena dühös. Néha annyira gyűlöl, hogy levegőt is elfelejt venni. Nem békét szeretne. Csak egyvalami csillapíthatja vérszomját.