Szélhordta Veszedelem

Saját szemeink követhetik figyelemmel az évszakok rohamos váltakozását.

A tél erőteljes és zord.
A tavasz meleg és szabadba hívogató.
A nyár égető és harcias.
Az ősz pedig várakozást előigézően összezavart.

Az idő olyan gyorsan szalad, hogy ha akár csak egy tizedmásodpercre is szándékoznánk megállítani, ő már akkor is kettővel előttünk járna.
Különösen nyáron. Kora délután. Ekkor kell kihasználni az időt. Július végén. A körtefák adotta árnyékban, krimiket olvasva.

Persze ezt sem egyedül. Mert ott van ő, aki erőteljes és zord, ugyan akkor meleg és magához hívogató. Mert itt vagyok én, égető és harcias, ugyanakkor minden tökéletest darabokra zúzva fulladozóan összezavarodott. Hát mi ez, ha nem szélhordta veszedelem?