Marionette

- Semmi baj. Nyugodj meg! - mondta magához húzva a zokogó fiút, szorosan átölelve. Sehun az idősebb mellkasába bújt, magába szívva a férfi bódító illatát. A férfi fél kezét arrébb húzta, majd a fiókban kezdett kutatni. - Csukd be a szemed - suttogta a reszkető fiú fülébe. - Minden rendben lesz, ne sírj. - mondta simogatva a fiú dús hajzuhatagát, majd annak fejéhez szegezte a pisztolyt, amit Sehun nem láthatott. - Minden rendben lesz - mondta, majd meghúzta a ravaszt. A sírás abba maradt, ahogy minden más is.
Az idő megállt, a levegő megfagyott, az utcán masírozó autók és emberek egy lépést sem tettek tovább. Egyedül Baekhyun könnyei potyogtak szűntelenül.
A fiú összerogyott kezei közt, akit utolsó erejéig tartott, majd szorongatott. - Minden rendben lesz Sehun. Ne sírj. Nyugodj meg. Csukd be a szemed. - ismételte egyre csak a szavakat, miközben minden más megszűnt létezni körülöttük.
Egyedül ő, és a fiú holt teste voltak igaziak...