California

Egyszeriben minden elsötétült. Nem érzékelte maga körül a külvilágot, az embereket, a zajokat, a helyszínt. Az elméjét kitöltötte a váratlanul, minden előjel nélkül felvillanó képek sokasága. Zavaros volt, kusza és... túl gyors. Nem tudta elkapni őket. Minél jobban koncentrált vagy próbált rendszert találni benne, vagy kapaszkodót keresni, csak belefájdult a feje, ami már csaknem hallgatóan is zsongott, akárcsak egy hirtelen leterhelt merevlemez.
"Fenyőfa." Ezt mondta neki előbb az az alak. Ez indította be az egészet. Mintha hallotta volna már ezt a nevet, régen, ezer éve, de nem tudta volna megmondani honnan. De egyre inkább szólongatta, az előbbi visszhangjaként a zakatoló emlékképek között.
Emlék? Dipper szemei felpattantak. Lehetséges, hogy emlék volna? A név, "Fenyőfa"? De a képek nem, ugye? Azok a szörnyű képek, amik rémálmok formájában kínozták már évek óta... ugye, azok, nem?
Nem tudott tisztán gondolkodni. A keze remegni kezdett, a feje majd belehasadt a koncentrálásába, hogy elkapjon egy értelmes fonalat a káoszban, ami magyarázatul szolgálhatna. A homloka pedig égni és viszketni kezdett megint, mint, amikor megtalálta a papírcetlit az erdőben.
"Cipher" - jutott eszébe hirtelen, majd mielőtt magával rántotta a sötétség szinte teljes valójában, felidézhetően, tisztán megjelent előtte egy rétről egy kép. Nem volt ott semmi, de érezte a tagjaiban, mélyen a csontjaiban, hogy kellett volna ott valaminek lenni, valami veszélyesnek, ami már nem volt ott.