Inner stories

Valósággal történő bármiféle egyezés csak a véletlen műve. Azaz nem egészen, hiszen ugyanazok az egzisztenciális krízissel átitatott lények vagyunk. Ami bennem lezajlik, az benned nyomokban szintúgy. Az élet teli van klísékkel, és ez az érzelmek világában sincs másként. Hiszem és immár tudom is, hogy minden kapocs, ami más emberekhez köt, csupán az elme csalárdsága, nincs mögötte semmiféle nemes érzés. Természetesen telve lesznek az írásaim ellentmondásokkal, és ez pont így van rendjén. Úgy gondolom ennek megmagyarázására nem kell különösebb gondot fordítsak, de azért mégis megteszem: Néha minden porcikánkkal tudunk hinni valamiben, amit utána egy hanyag és dacos lendülettel rombolunk porig.

Átfordítva, kifordítva, megfordítva a szót, de véletlen se komolyra: Lehet, hogy senkit se fog érdekelni az a kaotikus gondolatrendetlenség és összevisszaság, amit itt közzéteszek. Pusztán annyi célt szolgál, hogy ismét elkezdjek írni. Semmi garancia nincs arra, hogy ez menni is fog olyan formában, hogy az emberek kedveljék is az írásaimat. Ezt leszámítva örömmel fogadom az építő jellegű kritikát.