Életem egyik legszebb álma voltál...
Álom, aminek egyszer mindig vége lesz, akkor amikor a legjobban beleéljük magunkat. Mindig váratlan pillanatban válik porfelhővé, ami úgy elsuhan a szemünk előtt, mintha soha ott sem lett volna.
Egy szép, de sötét álom. Szép álom aminek emléke örökké a szívemben marad, amit sosem felejtek el. Ami rengeteg titkot és szerelmet hordoz magával.
De sötét, ami sok fájdalmat hagyott hátra. Aminek emléke folyton fel-fel bukkan a szívemben újabb és újabb kést döfve belém... mint az éjszaka, mint a feneketlen és titokzatos mélység, mint a pokol, mint a mélyre fojtott titkok... sötét mint amilyen te is voltál...
Amikor elmentél hatalmas űrt hagytál magad mögött...hatalmas fájdalmat...De tudom ezt az űrt csak TE tudnád kitölteni és csak te lennél képes arra, hogy a fájdalom eltűnjön úgy ahogy te is tetted...
Ahogy azt is tudom, hogy már sosem foglak látni... többé nem vigasztalsz meg... már nem...