Remények

Remények

  • WpView
    Reads 389
  • WpVote
    Votes 28
  • WpPart
    Parts 4
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Sat, Oct 19, 2019
"Teljesen elvarázsolt a mozgása. Olyan könnyedén siklott a jégen, amit szerintem én soha nem fogok megtapasztalni. Látszott, hogy csak a zenére figyel és egyé válik vele. Minden mozdulata precíz és kecses volt. Aztán a lábáról feljebb vándorolt a tekintetem. Az arcával egy egész történetet leírt és kifejezett. A haja hozzá tapadt az arcához, az ajkai pedig elváltak egymástól... Várjunk csak... mikor lettem én ilyen költői? És miért nézem őt egyáltalán?" Yuzuru mindig mindenkinek azt az oldalát mutatja, ami küzd az álmaiért, és soha nem ad fel semmit. A probléma csupán az, hogy ez az oldala már nem is létezik valójában. Eközben Kristen, egy saját magával küzdő, problémákkal teli, de optimista lány. Már csak az a kérdés, hogy tudnak-e egymásnak segítséget nyújtani akkor, amikor arra igazán nagy szükség lenne.
All Rights Reserved
#79
múlt
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Sötét örökség
  • A seggfej szobatárs
  • Közel
  • Örökké a tiéd!
  • vissza a jégre
  • Behálózva
  • Barátság extrákkal?
  • Deadly Attraction
  • Tiltott dobás

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines