𝓈 𝓉 𝒶 𝓇 𝓇.

Azok a szemét költöztetők. Kifizettem őket erre leléptek. Ilyen rohadtul nincs.
Amilyen erősen csak tudtam belerúgtam a hozzám legközelebb álló dobozba, majd hangosan szitkozódva megnéztem semmi törékeny nem volt e benne.
Szerencsére nem, így felkaptam párat és elindultam a hatodikra. Gyalog. Lépcsőn.
Körülbelül a 4. körömnél járhattam fogalmam sem volt melyik emeleten hangos kiabálást majd ajtó csapódást hallottam, én pedig abban a másodpercben neki mentem valakinek.
"Mi van nem látsz a szemedtől?!" mordultam rá az akadályomra, mire az felvont szemöldökkel bámult rám.
"Ezt komolyan te mondod? Te jöttél nekem!"
"De én a dobozoktól nem láttam."
"Ez elfogadható indoklás, Picur." nevetett fel a srác. "Anthony vagyok."
"Starr."
"Segíthetek? Mármint a dobozokkal..."
"Igen. Azt megköszönném."
"Wow, semmi „Köszi, de nem kell, hogy elcsórd a cuccaim"?"
"Nem igazán van mit elvinned... Az összes cuccunk ér 50 dolcsit. És a minden cuccban én is benne vagyok."
Tonyval egyszerre nevettünk fel, majd néhány dobozt elvéve tőlem segített felhordani azokat.
"És mondcsak Starritle..."
"Starritle?" kérdeztem vissza reflexből.
"... egyedül élsz?"
"Nem apámmal. De Ő épp segg részegre issza magát."
"Az enyém is!" egy másodpercre egy kézzel egyensúlyoztam a dobozokat, hogy lepacsizhassak Tonyval.
"De most komolyan. Starritle?"
"Kellett egy becenév."
"Aha..."
Tonyval remekül elbeszélgettünk és akkor sem hátrált meg mikor a kanapénkat kellett felcipelni.