Egyéjszakás kaland

Én csak egy egyszerűnek mondható éjszakát akartam a barátaimmal. Megünnepelni a diplománkat és berúgni, majd másnap siránkozni, hogy miért ittam annyit. Na jó nem, én inni sem akartam, csak elmenni és vigyázni rájuk. Persze ők maguk sem hitték el, hogy én bármikor az ivásra vetemednék, de beleegyeztek, hogy együtt töltjük az éjszakát.
Én, aki világ életemben, még csak hírből sem ismertem a lázadó természetet, összeakadtam valakivel, aki az arany fürtjeivel lila ködöt bocsájtott az agyamra és magával vitte a szívem egy apró darabját.
Josh sem úgy tervezte, hogy koloncot kap a nyakába, az utolsó nyugodt estéjén, de végülis remélem nem bánta meg az együtt töltött időt. Mert akármilyen rövid, és eseménydús volt, mindketten tudtuk, hogy vége lesz egyszer, és nem számít majd, hogy mi mit tudunk tenni az idő múlása ellen.