A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

- Noona, jobban vagy? - szóval ő már tudja, hogy fiatalabb.
Kérdezés nélkül leül mellém az ágy szélére. Válla hozzáér a vállamhoz. Zavar a közvetlensége, hisz egyáltalán nem ismerem. Próbálok nem túl feltűnően arrébb csusszanni, de megakadályoz benne, amikor megragadja a mellette lévő kezemet.
- Noona, olyan jó, hogy megismerhetlek. PD-nim annyit mesélt már rólad, hogy úgy érzem, nagyon régóta ismerlek. - lelkendezik és tovább szorongatja a csapdába esett kezemet.
- Már megbocsáss, de te ki vagy? - kérdem és kiszakítom a kezemet az öviéből. Csalódottság suhan át az arcán. Nem akartam megbántani, de nem szeretem, ha ismeretlenek a kezemet fogdossák, és ilyen közvetlenül beszélnek, hozzám. Pláne, ha kiderül, hogy még fiatalabb is nálam.
- Noona, te tényleg nem tudod, ki vagyok?
Megrázom a fejemet és ismét picit arrébb ülök tőle, de ezzel egyidejűleg testemmel kicsit felé fordulok. Nem akarom, hogy azt higgye, teljesen elzárkózom tőle, csak pusztán nem tudom ki ő.
- PD-nim nem mesélt rólunk?
- Nem tudom, ki az a PD-nim, ahogy azt sem, te ki vagy, vagy a többiek, akik kint vannak még.
Hirtelen felpattan ültéből, feltépi az ajtót és kétségbeesve kikiabál.
- Hívjatok mentőt, azonnal!