- Noona, jobban vagy? - szóval ő már tudja, hogy fiatalabb. Kérdezés nélkül leül mellém az ágy szélére. Válla hozzáér a vállamhoz. Zavar a közvetlensége, hisz egyáltalán nem ismerem. Próbálok nem túl feltűnően arrébb csusszanni, de megakadályoz benne, amikor megragadja a mellette lévő kezemet. - Noona, olyan jó, hogy megismerhetlek. PD-nim annyit mesélt már rólad, hogy úgy érzem, nagyon régóta ismerlek. - lelkendezik és tovább szorongatja a csapdába esett kezemet. - Már megbocsáss, de te ki vagy? - kérdem és kiszakítom a kezemet az öviéből. Csalódottság suhan át az arcán. Nem akartam megbántani, de nem szeretem, ha ismeretlenek a kezemet fogdossák, és ilyen közvetlenül beszélnek, hozzám. Pláne, ha kiderül, hogy még fiatalabb is nálam. - Noona, te tényleg nem tudod, ki vagyok? Megrázom a fejemet és ismét picit arrébb ülök tőle, de ezzel egyidejűleg testemmel kicsit felé fordulok. Nem akarom, hogy azt higgye, teljesen elzárkózom tőle, csak pusztán nem tudom ki ő. - PD-nim nem mesélt rólunk? - Nem tudom, ki az a PD-nim, ahogy azt sem, te ki vagy, vagy a többiek, akik kint vannak még. Hirtelen felpattan ültéből, feltépi az ajtót és kétségbeesve kikiabál. - Hívjatok mentőt, azonnal!
25 parts