𝙰 𝚗é𝚣é𝚜𝚎, 𝚊𝚖𝚒𝚟𝚎𝚕 𝚝𝚎𝚕𝚓𝚎𝚜𝚎𝚗 𝚎𝚕𝚔á𝚋í𝚝 #2

és ekkor történt az hogy én úgy éreztem hogy totálisan is szerelmes lettem belé.
Közel hajolt eléggé hozzám és a nyakamnál ólálkodott. Éreztem a mély lélegzetvételeket és hirtelen felállt mellőlem és csak annyit mondott:
-Nem tehetem meg. Nem megy!
-Miről beszélsz?? Mi a baj? -tisztára megijedtem.
Megfordult és elindult az ajtófelé.
-Várj ne menj el, kérlek!
*és kiment..
-Hisz még a nevedet se tudtam meg! ☹
Minden nap csak vártam és vártam hátha visszajön, de semmi. 10 éven át csak abba az üres szobába vártam rá. Minden este hívtam hogy hol vagy meg egyre jobban vágytam a közelségére! Viszont már egyre jobban éreztem hogy már nincs sok időm hátra. Éreztem hogyha elfertőződik a vér és nem tér vissza akkor én belehalok! Erőt vettem magamon már amennyi még volt és odaálltam a kandallóhoz és néztem a tüzet de egyre homályosan láttam és már élet bennem nem volt. Hátra estem és arra még épp hogy tudtam figyelni. A fejemből ömlött a vér a kezemből is és teljesen kábult voltam.
Valaki bejött az ajtón, odalépett és összerogyott. Felemelt, és letett az ágyra. Ott feküdtem a karjai közt, de már mindegy volt mert én haldoklom. nekem 10 év sok volt és most éreztem újra hogy ő az a fiú aki velem volt abban a 5 évben és 10 évre elment. Éreztem rajta hogy remegett.
-N-n-ne sírj! Le-le-lehet hogy elmentél de mostmár tudom milyen igazán meghalni. É-é-érezni a fájdalmat. Én élvezem. És én szeretném ha Boldog lennél. A nevedet soha nem tudtam meg és már nem is kell mert meghalok. De egyvalamit ne felejts el kérlek! Köszönöm hogy mellettem voltál és megmentettél de hagynod kellett volna ha meghalok. Remélem találsz magad mellé valakit és tiszta szívből fog szeretni. De annál jobban senki se fog amennyire én- én -én ....SZERETLEK!
Itt már elsötétült minden és nem tudom mi volt. Éreztem hogy meghaltam az életemért ! ❤❤❤