Én sem tudom miért sírtam. Nem az tipikus 'most akkor kiadom magamból minden bánatom' zokogás volt, csak folytak könnyeim. Jól esett. -Bekka?-kérdezte a bezárt ajtó elől -Miért én?-kérdeztem elgondolkozva-Miért nem valaki más?-nagy meglepetésemre a hangom nem csuklott el a sírástól. Csak ültem az ajtónak támasztott fejjel. -Megérzés. -Jó? -Feltétlenül.