sαlutє ~Levi Ackerman~

- Mégis mit képzelnek?! Eresszenek! - kiáltom erélyesen, és ficánkolva próbálok szabadulni a karjaimat tartó vasmarkoktól.

(...)

- Apám.. Miért?! Magy-

- Még képes vagy ezek után magyarázatot kérni? Mondd, te tényleg ennyire mélyre süllyedtél volna? - szemeiben ott bujkál a hitetlenség és undor, miközben méltóságteljesen kihúzza magát fekete szmokingját igazgatva. - Örülj inkább hogy ennyivel megúsztad, te mihaszna. Megbocsájthatatlan amit tettél, szégyent hoztál rám.

- De.. Apám..

(...)

- Többé nem vagy a lányom.. - és ezzel a mondattal ott hagyott a Földalatti Város kegyelmet nem ismerő farkasai között.

(...)

- Oi, szaros kölyök. Felállsz még ma a szutyokból?