Reggel 6 óra van felkele megint úgyan az a kép,vetűl elém és valami,nem hagy nyugodni ott van egy érzés a szívemben, hogy megínt láthatlak. Felkelek, felöltözök kimegyek,a mósdóba belenéuek a tükörbe és elkap a fályadalom, és a boldogság érzete egyszerre. Megpróbálok úgy kinézni, mint egy normális ember ami elég nehezen sikerül. Elindulok, a buszra és mikor már látom, hogy felém közelit a szívem erősen elkezd dobogni az első dolog amit magamban meg kérdezek:,, vajon fent van a buszon?"
Minden nap csak a 7 busszal mennék, hogy láthassam de sajnos nem tudom mit érez írántam ezért a szívem mindig ketté hasad. Nincs olyan nap amikor ne gondolnák rá. Egyik nap rám írt a barátja elkezdtünk beszélgetni és elmondtam neki, hogy nekem tetszik a ,,Démonka" ő mondta írjak rá vagy valami, hogy hátha ebből lesz valami én mondtam neki:,hogy ha rá írok mondja nem tud, most beszélni inkább beszélgessek az egyik legjobb barátjával. És a barátja neki adott igazat, hogy biztos féltékeny és azzal a fiúval nem kéne annyit beszélnem de én meg is mondtam, hogy alig ha bbeszélün egymással. Aztán mikor haza értem megint elkeztem a haverjával beszélni és mondta, hogy valami fontosat akar mondani nekem az elején poénkodott velem, hogy én tetszek neki de aztán elmondat:,,azt mondta, hogy ne probáljak titeket össze hozni" egyik barátnőm szerint ezt a fiú csak azért írta, hogy a reményeimet a barátja íránt fel adjam. Akkor abban a pillanatban a szívemen egy nagy szakadék keletkezett. Abban reménykedek, hogy a barátnőmnek van igaza és a haverja tényleg csak meg akar viccelni engem.All Rights Reserved