Hagyjatok boldognak lenni

Hogy miért vagyok büszke magamra? Őszintén szólva magam sem tudom. Talán azért, mert sikerült kilábalnom egy olyan szörnyű kamaszkorból, ami noha még mindig hatással van az életemre, amit nem mesélek szívesen senkinek. Az elvesztés, a gyász, a széthullás, a kihasználás és a bántás nélkül nem lennék most az, aki vagyok. Lehet, hogy tele vagyok hibákkal, lehet, hogy borzasztó szokásaim vannak de legalább megtanultam felállni egy olyan mélységből, amiben a legtöbben megrekednek.
Hogy boldog vagyok e? Talán.
Kiegyensúlyozott vagyok? Teljesen.
Itt vagyok közel 20 évesen és egy olyan életet élek, amiről álmodni sem mertem volna.
Egyetemre járok, Chicago szívében élek, van egy nagyszerű bátyám, két viszonylag jól fizető állásom és a legfontosabb, egy nyugodt életem, ami nekem mindennél többet ér mert, úgy gondolom, hogy a rengeteg fájdalom és a literszámra elhullajtott könnyek után rohadtul megérdemlem, hogy az életem egy olyan mederben csobogjon, amit végre én irányítok és nem engem irányítanak.
De ez a látszatra tökéletes harmónia elpárlani tűnik. A múltam nem hagy nyugodni és olybá tűnik, hogy a magam köré épített fal omlani készül és beláthatatlan károkat okoz.
Sophie Reed vagyok és engedd meg, hogy bemutassam a történetemet.