Fiúként nevelve

Fiúként nevelve

  • WpView
    LECTURAS 3,640
  • WpVote
    Votos 360
  • WpPart
    Partes 10
WpMetadataReadContinúa
WpMetadataNoticeÚltima publicación lun, jun 10, 2019
Lala vagyok. Vagyis csak lennék. Most fogok kezdeni egy fiú gimiben. A fiú nevem Olivér. Hogy miért is van hivatalosan is fiú nevem és miért egy fiú gimibe fogok járni? Mert a szüleim fiúnak nevelnek. És, hogy még jobban fiúsodjak, egy fiú iskolába küldenek. Nem lányt akartak és mivel anyám egy baleset miatt elvesztette a méhét, nem tudott új gyereket világra hozni fiúként. Így maradtam én, egyetlen reményük. Azt bírom az egészben, hogy majd lányt is kell feleségül vennem. Eleve azért volt ez az egész, hogy a család nevet tovább vigyék. Viszont abba senki sem gondolt bele, hogy mik fognak történni a fiú gimnáziumban.
Todos los derechos reservados
#12
elhagyás
WpChevronRight
Únete a la comunidad narrativa más grandeObtén recomendaciones personalizadas de historias, guarda tus favoritas en tu biblioteca, y comenta y vota para hacer crecer tu comunidad.
Illustration

Quizás también te guste

  • Morales II. - A múlt nem enged
  • Barátság extrákkal?
  • Közel
  • Behálózva
  • Örökké a tiéd!
  • Deadly Attraction
  • vissza a jégre
  • A seggfej szobatárs
  • Tiltott dobás
  • Sötét örökség

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

Más detalles
WpActionLinkPautas de Contenido