Life-Journal

„Az a baj, hogy tök átlagosnak születtem. Olyan vagyok, mint bárki más. Beleolvastam néhány blogba, mielőtt belevágtam ebbe a vállalkozásba, és azt tapasztaltam, hogy mindenki átlagos arc. Mégis szentül hiszik, hogy amit írnak magukról, azt tömegek fogják olvasni. Először röhögtem ezen, aztán átgondoltam, és arra jutottam, hogy mi mást tehetnénk, ha nincsen senki, aki meghallgatná a lelki nyomorunkat. Az élet kényszerít minket arra, hogy beleüvöltsük az internet kábelrengetegébe az összes búbánatot és örömet, ami a pici szívünket nyomja. Így legalább megmarad a remény, hogy talán valaki ott az egyik távoli monitor előtt odafigyel ránk. Lássuk csak, mit érdemes tudni rólam így első körben. Huszonegy éves vagyok, három hét múlva töltöm be a huszonkettőt. Apámmal élek meg az öcsémmel. Anya lelépett, amikor kiderült Marciról, hogy autista... Most írnom kellene Áronról, de nincs kedvem. Na jó. Muszáj írnom róla, mert különben nem lesz érthető a lelkiállapotom, és akkor szart sem ér az egész blogolás. Áron tizennégy éves koráig úgy lógott rajtam, mintha hozzám nőtt volna, aztán egyik napról a másikra kopott le... Áron egy kísértet a múltamból."