Zsófinak

Előre szólok: köze sem lesz semmilyen Zsófinak sem a történethez, nem szerepel benne semmilyen Zsófi. Zsófi egy létező személy: az őrsvezetőm. Most érettségizik, és valószínűleg ez az utolsó éve, amit tényleg úgymond az őrsvezetőnkként csinál végig, tekintve, hogy ősztől egyetemre megy, és nem lesz ideje péntekenként visszajárni hozzánk. Megírtam neki ezt a novellát, mert szerintem megérdemli. Nem sok, de ennyit adhatok neki így négy év után. Tudom, hogy valószínűleg soha a büdös életben nem fogja elolvasni, de nem baj. Többet adott nekem ez idő alatt, mint bármelyik tanárom, testvérem vagy szülőm, és valahogy egyszerre sikerült mindegyiket pótolnia. Soha nem fogom tudni utána csinálni.

Csak ennyit akartam.