Világtalanul (SZÜNETEL)

Érezted már úgy hogy semmi értelme az emberek selejtes létezésének? Monoton módon mindig úgyan az történik. Megszületünk, aggodalmat okozunk másoknak, de boldogságot is jobb esetben. Idővel a saját gondolataink irányítanak, a védőösztön pedig erősödik a velünk kapcsolatban állókban. Bekerülünk velünk egy idős emberek társaságába ahol már kezd kialakulni a hierarhia, vagy te bántasz vagy téged bántanak. Majd ha kiválasztottad vagy belekényszerültél az adott szerepbe úgy kell játszanod mint színész a broadwayen. Majd idővel a védeniakarás kardja és pajzsa a családod kezében néha feléd fordul fenyegetően mondva "ez a te érdeked" ami néha fontos néha csupán megitélés, de akkor ott nyílt seb. Majd a várva várt felnőttkor ahol vagy nyalsz valakinek vagy lábtörlősködsz, esetleg egyedül nagyra törsz, hogy még nagyobbak lehúzzanak. Ó az elmúlás azt hinnéd csöndben ülhetsz a hinta széken zavartalanul csavargatva ősz hajszálaid, de nehézségek mindig akadnak... Sokáig harcoltam a játékszabályok ellen melyek megkötötték kezem de nagy áttörést nem értem el, így elkezdtem csalni...