Egy álom

Este van, minden sötét a madarak elhallgattak és már a kutyák se ugattak a vak árnyat melyet oda vetett az enyhén nedves betonra.
De az éjji sőtétséget megzavarva sétált két barát, egy-kettőre a kutyák ugattak.
Az eső szemerkélni kezdett a két barát az égre pillant...
De egy felhő sincs az égen.
Egymásra néznek, a lány ajkán mint a friss harmat folyt végig az eső, az arca elvörősödött mint a tavaszkor nyíló tulipán.
A srác habozás nélkül mondta
-Annyira gyönyörű vagy
Majd a lány kicsit, zavarba jött de ezt felelte
-Dehogy is!
A srác folytatta
-Pedig de
A lány elmosolyodott.
A srác szeme meg ragadt, gyönyörű mosolyán majd egy halk szóval ezt mondta
-Annyira szép a mosolyod
A lány már leírhatattlanul zavarban volt, de mégis azt felelte hogy rosszul látja. De a fiú már fülig szerelmes volt a lányba.
Pár nappal később a srác felhívta a házuk tetejére majd azt mondta a lánynak hogy lőkje le, de a lány nem akarta.
Ezt felelte -Nincsrá semmi okom.
A fiú nem habozott megcsokólta, abban reménykedve talán elég nagy ok lesz ez ahhoz hogy lelökje de a lány egy nem várt reakcióval válaszolt...
Visszonozta...
A srác meg fordult és csak annyit felelt
-Ne haragudj!
Majd le ugrott...
A lánynak elált a szava, térdre rogyott majd gyönyörű kezeivel próbálta takarni a szeméből
 előbukkanó apró könnyeket.
Fájdalom miatt szólni se bírt, pedig probált volna.
Minden elveszett, felelte majd utána vetette magát bánatában. De volt egy ifjú srác ki követte őket és elkapta a lány kezét, s vissza húzta a halalálból.