❝Mindig háttérbe szorítottam magam, s azáltal a félelem és a fájdalom szívszaggató csapdájába kerültem. Azonban, még ha később meg is bánom, most akkor is ragaszkodom ehhez a boldogsághoz.❞
Hibáztam, borzadályos, amit tettem, de mi várható el attól, aki egy ilyesféle hibának köszönheti nehézkes életét? Mondhatjuk-e egy olyanra, hogy hibázott, aki a legtöbb ember szemében egy óriási hiba, egy teher, kinek halála azt jelentené, egyel kevesebb hitvány lény él a Földön? Vajon az ilyeneknek is kijár egy második esély?
- Kérlek ne csináld ezt! -mondtam rémülten, de még csak nem is válaszolt és nem is állt meg. -Thranduil nagyon szépen kérlek! -kértem őt. Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Le fektetett a puha nyugágyra, majd ismét vadul tapadt ajkaimra, ruhámat felhuzta. Éreztem, hogy férfiasságát nekem nyomja, olyannyira meg duzzadt, hogy csodálkoztam azon, hogy a nadrágja még bírja.
- Légy a királynőm! -lihegve nézett szemeimbe.