Írói végzet - Novelláim

"- Novellát akarok írni! Mindenkinek sikerül, nekem miért nincs ihletem? Egyetlen egy darabot szeretnék, hogy legépelhessem, hogy nekem is legyen... Hogy-hogy nem sikerül???
- Egy megoldást javasolhatok rá: Ne akarjon novellát írni. Főleg, hogy a beszédében is szóismétlést vét. Vagy csak a kedvenc szava a "hogy"?
- De doktor úr, ezt maga sem gondolhatja teljesen komolyan... Nekem novellát KELL írnom!
- Mondja hölgyem, ki kényszeríti magát erre?
- Ööö... Senki, de akkor is KELL!!
- Rendben, nyugodjon le, és írjon pár mondatot arról, hogy miért akar, és miért nem sikerül írnia. Csak támaszkodjon a képzeletére, és alkossa meg az érzéseit.
*ír*
- Kész... Milyen lett?
- Hhmm, ha nem baj, akkor kérnék egy kis hála fizetést, amiért meggyógyítottam..."

"Novellát írni nem nehéz... másnak megérteni annál inkább"

Itt pár novellámat, és egyéb elmélkedéseimet olvashatjátok. A fejezetek hosszúsága összevissza van, lesz rövidebb-hosszabb. Aztán ki tudja; talán közepes is?
Ezeknél a kis történeteknél szeretek másnak a bőrébe bújni egy picit, például egy igazi íróéba, egy szülőébe, esetleg még egy állatéba is...
Részekkel csakis akkor gazdagodik a könyv, amikor újabb ihlet látogat meg, ami ritka eset, mert általában a regények összetettebb műfaját kedveli az elmém.