A várva várt pillanat

Nagyon sokáig ébren voltam,tényleg hallgattam ahogy ezek felfalják egymást. Ültem az ágyon és vártam az álom végét,de az nem akart eljönni.
Már tényleg azt éreztem,én eddig nem is a valóságban éltem,most vagyok ott méghozzá androidként.Ez elég durván hangzik a fejemben,de hozzá kell szoknom. Amikor végre csend lett el tudtam aludni,ez szerintem egy álomban nem sikerült volna. Felkeltem. Körbenéztem de nem láttam változást. Felöltöztem,persze elég sok ideig válogattam a ruhák között mert nem illettek egymáshoz. Sárga póló,kék nadrág egy borzadáj. Piros melegítő és...na jó ennyi elég is volt mert elhányom magam. Egy jó 30 perc után egy fekete gatya és egy lila egyszarvús pulcsi nyert. Elindultam lefele reggelit készíteni. Ekkor döbbentem rá valamire. Az androidok egyenruhát viselnek és én most nem azt vettem fel,meglátjuk mit reagál erre Bryan. Gabonát reggeliztem mert nem volt más,és a tej is ma jár le úgyhogy muszály volt elgogyasztanom amíg nem darabos. Megérkezett a drága Bryan. Rámnézett kicsit mérgesen,ekkor azt éreztem nem még nem vagyok ember aztán ezt hallottam.
-Jó reggelt kisasszony~Ezt egy huncut mosollyal zárta ami nagyon de nagyon durván el tud csábítani minden lányt. És végül megláttam az egyenruhát,na ekkor már annyira örültem hogy alig tudtam köszönni neki.
-J.j..jjó..r..rrregg..reggelt.
-Valami baj van?~Kérdzte és közelebb jött.
-Nincs,csak nagyon jól indult a napom.
-Értem.
Megjelentek a szüleim is,és bejelentették azt amit álmomban,hogy munka miatt 2 hónapra Amerikába mennek,szóval az első álmom kezd valóra válni.
Elmentek,és jött Bryan. Pont ugyan azt mondta mint akkor,pont ugyan úgy közeledett és végül ott kötöttünk ki hogy megcsókol. Be kell vallani nagyon jól tud csókolózni. Ez eltartott egy ideig de olyan történt aminek nem kellett volna megtörténnie. Megjelent Sarah.