Senki sem engedhet utat a vágyainknak,az érzéseink befolyásoltalanok. Ahogy közelebb kerültem hozzád, éreztem ahogy a kialudt parázs ismét életre kel. A láng csak úgy marta a testemet,s égette a szívem mint egy darab elfeledett lapot. Szépen lassan végigszántott a bőrőmön, úgy ahogy te tetted a szívemben. Ahogy egyre nagyobb lett a tűz,a szerelmem erősebb lett irántad. Nem akartam beléd szerelmesedni,a karjaid között biztonságban tudni magam,s kötődni hozzád. A szívem tudta,hogy nálad meglelem azt az új érzést, amiről csak álmodni tudtam volna. Te mégis függővé tettél..a szerelem függőjévé. Minél többet akarok belőled,hogy úgy érezhessek mint Akkor. Azon a napon,amikor kiástál a gödörből. Érezni akarom az ajkaidat,a vonzódást ami kettőnk közé telepedett. Vágyom rád,mint még soha semmire az életemben. Azt akarom hogy a mosolyod a szívemet éltesse,hiszen te vagy a Boldogságom Teremtője! Az élet mégis egy olyan csavart fúrt a lécbe ami megnehezítette a szerepünket. Az eső felhő mögött viszont megbújik a szivárvány.