A nevem Szakács Gergely. De a legtöbben Gerinek, vagy Gergőnek szólítanak. A nevem Nagy Lilla és, hát ja. A legtöbben Lillának vagy Lilnek szólítanak. Egy lány, a maga depressziós világában, a szürke mindennapjaiban, a múlt és az emlékek rabjaiként kergeti magát a végkimerültségbe azzal, hogy túlhajszolja magát. De jön valaki, aki az érző lelkével szembesíti Lillát az élet fájdalmaival és örömeivel, szembeállítja a múlttal, és a segítségére siet, hogy végre elengedhesse a bánatát, és újra a régi Lillaként élje az életét (ha egyáltalán létezik még ez a régi Lilla). Vajon sikerül Gergőnek színt és boldogságot varázsolni a lány napjaiba, vagy porszemként, csak egy hanghajóval ér el hozzá?