Buborék

"- Segítség! Kérem segítsen! Hetedik emelet, négyes lakás. Nem működik a zár az ajtómban, szóval be tud jönni. Le fogok zuhanni, ha nem segít!

Fogalma sem volt, meghallotta-e bárki a kiáltozását, de újra és újra ismételte a mondatait, miközben igyekezett minden izmát megfeszítve kapaszkodni. Fogalma sem volt mennyi idő telhetett el, de épp mikor kifogyott a szuszból és már-már elengedte volna a párkányt, két vékony kezet érzett meg a csuklóján.

- Rugaszkodj el a lábaddal felfelé és kapaszkodj belém! - érkezett rekedtes hangon az utasítás.

Hoseok nem sokat tétovázott. Tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Ereje végén járt. Utólag már nem tudta visszaidézni az ugrás pillanatát. Ami viszont megmaradt emlékezetében, az Yoongi mentolos, enyhe dohányfüsttel átitatott dzsekijének az illata, amit percekig képtelen volt elengedni, miután megmentője mellkasára érkezve, a fürdőszoba hideg csempéjén elterülve zokogott. Ami pedig még fontosabb volt számára: hogy Yoongi ölelő karjai, azután sem eresztették el, hogy abbahagyta a sírást."