...

-Sarah,ez...ez...ez nem az aminek látszik.
-Hogy mi?! Nem az aminek látszik? Egy androiddal csókolózol,ki tudja mennyi ideje,és ez nem az aminek látszik?!
-Megmagyarázom.
-Ezen nincs mit megmagyarázni,jelentenem kell,ugye nem akarod,hogy bőrtönbe zárjanak?
-Nem,de...de...-itt már nem bírtam tovább,sírva fakadtam,nem akartam,hogy Bryant leállítsák,és megsemmisítsék,ezek után már nem bírtam volna. Viszont Sarah nagyon erőszakos,nem tudom miért,mindíg ilyen volt és én szerettem őt,de ez már nagyon dúrva,nem kiáll mellettem,és segít ezt eltitkolni a világ elől,ha látja,hogy én lehet beleszerettem Bryanbe,nem,ő azt jelenteni akarja,figyelmen kívül hagyva a legjobb barátnője könyörgését.
Ránéztem az android fiúra,teljesen azt mutatta,hogy ne sírjak,nem az én hibám,ő megbocsát nekem akármi is lesz a válaszom. Most Sarahra pillantottam,láttam ahogy a telefonhoz közeledik,ezek után nem adok neki igazat,én sokminent tettem erte,de ő ez meg sem hálálta. Felálltam a földről,utána mentem. Bryan nem tudta mi a célom,csak figyelt csendben. Őszintén,én sem tudtam mit teszek,de hirtelen azon kaptam magamat,hogy a legjobb barátnőmön ülök aki teljesen kómában volt. Mégjobban zokogtam,össze is estem,a földön feküdtem,de Bryan felemelt és szorosan magához ölelt. Ettől egy kicsit megnyugodtam.
-Semmi baj,ne sírij,minden rendben van,Sarahnak nem esett baja csak elájult rendbejön,de azt nem biztos,hogy meg kellene várnunk.
-Jó,de csináljunk valamit a telefonokkal és zárjunk be minden kijáratot,csak nem ugrik ki a 6.emeletről.
-Rendben van,megteszek mindent azért,hogy boldog legyél,ne tetszel amikor sírsz.
-Befejezem a sírást,szeretlek Bryan.
-Én is szeretlek Amanda.