“Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme..” (Radnóti Miklós) Amikor fáj a jelen, fáj a mai világunk, és az ahol tartunk, csak olvass soraim között! Teremtsük meg a szebb jövőt!