"- Kezdetben csak egy-egy alkalommal bántott, az mindegy, hogy szóval, vagy cselekedettel, de mikor tudta, hogy ez nekem fáj, napi rutinná nőtte ki magát. Ha indultam az iskolába megvert, elalvás előtt szintén. Mikor kedve tartotta, vagy unatkozott, ütött. Akkor még nem volt alkoholista. Egy késő délután igyekeztem haza az iskolából, aztán amint betoppantam az ajtón, elkapott, és elkezdett fojtogatni. Csak úgy. (...) Szuper lassúsággal fordulok felé, mert háttal ülök az ajtónak, ahol épp Ő lépett be. Orvosi köpenyben, aktatáskával a kezében. Lábait fekete farmer fedi, egy azonos színű cipővel és garbós pulóverrel. Haja most is olyan piszkosul helyessé teszi őt, mint négy éve, csak annyi a különbség, hogy ő már felnőtt, én pedig gyerek vagyok. Még.
- Szia Kook - köszönök neki mosolyogva, amikor teljesen felé fordultam. - Elszaladt az idő, mi? - pislogok fel rá, miközben ő ott áll az ajtóban, döbbent arccal. Szemei egyszerre tükröznek boldogságot, csalódottságot, haragot, és aggodalmat. "
Ez egy röpke kis iromány, sajnos csak ennyire fut mostanság a yaoi témában. Egy régi, ide nem publikált írásom Vkook-os változata.
Saját ötlet, ihletet adok, történetet nem! Minden jog fenntartva!
1. Évad: Részlet
-... De amiket a fejemhez vágtál, nagyon fájtak.
- Tudom és ezt akarom jóvá tenni. - szólok közbe. - Be akarom bizonyítani, hogy megbántam azokat amiket mondtam. - nézek mélyen a szemébe. - Ezért hoztalak ide. - nézek vissza a fára. - A szüleim bele vésték a nevüket és örökké együtt maradtak. - Lépek el Taetől, majd egy földön heverő kavicsot felvéve, karcolom a fába Tae monogramját. - Ha még mindig szeretsz es úgy érzed, hogy megbocsátasz, vesd bele az én nevemet is. - nyújtom át neki a követ...
2. Évad: Részlet
Egy reszketeg sóhajjal, nézek a bejárat felé, ahol nem sokkal később meg is jelent Taehyung, Namjoonba karolva. Amint megpillantottam életem szerelmét, azonnal Yoongi felé fordultam és a vállára hajtva a fejemet, útnak engedtem a könnyeimet. - Elfolyik a sminked. - simít a hátamra.
- Nincs is raktam smink. - emelem fel a fejemet és újra Taehyung felé nézek. Az ő szemei is akárcsak az enyémek, könnytől nedvesek. Mikor ők is az oltárhoz értek, majd egy puszi után, Taehyung felém fordult. Remegő kezeimet felé nyújtom és lassan elém húzom. Szívem szerintem már most megcsókolnám és addig ölelném, míg lehet. Taehyung hirtelen felkacag, és könnyáztatott arcomra teszi a kezét, és a homlokomra puszil.
- Szeretlek. - suttogja a szemembe nézve.
- Én is téged. - mondom halkan.
Top: Jungkook
Bottom: Taehyung
- Taekook
- BoyxBoy
- Férfi terhességi
1. Évad
Kezdete: 2022.01.03
Vége: 2022.03.16
2. Évad
Kezdete: 2022.03.30
Vége: 2022.07.01