Untitled Part 1

Teacher's pet..If I'm so special, why am I secret? Yeah, why the fuck is that?.. #🔞 #bl

Minden a bulival kezdődött ahová a barátnőm rángatott el és ott volt a Mr. Seggfej Ki nem állhattam a barátnőm oda meg vissza volt érte nem tudtam elképzelni miért de ez majd kiderül...

Evelyn Carter sosem akarta ezt a házasságot. Egy idegen férfi, egy előre elrendezett jövő, és egy élet, amit nem ő választott. William Hawthorne hideg, távolságtartó és kiismerhetetlen. A lány számára ő csak egy kötelesség... egészen addig, amíg a gyűlölet mögött valami sokkal veszélyesebb nem kezd kialakulni. Egy emlék. Egy régi találkozás. És egy igazság, amit egyikük sem látott jönni.

A lényeg hogy ne maradjon a végén semmi amit mondani lehetne. Átgondolatlanul cenzúra nélküliek.

A lélek mélyén rejtőző érzések és sebek verseken keresztül életre kelnek. A sötétség és a fény határán született versek gyűjteménye. Szavakba öntött érzések a lélek mélyéről.

+18

A hold fehér hamuja éjjelente remény-magokat fúj a lélek halandóságába Apollón oszlopcsarnokai közt. Ám' az gonoszra vetemedik termékes elmehomokban: a fátum mohájává burjánzik, keserv torz szirombomlása éled, csillagbelet eszik az idővel, mert téved messze az egykor, káoszba fullad a kozmosz, s miért? Kedvtelés, nézze festett vigyorral halálát életét játszó színész, míg a Moirák vért fonnak. Egy görög dráma, ami az ókori Hellászban kap színteret. A főszereplő Althea, aki a Moirák következő áldozata.

Gondolatok és érzések, ahogy én megélem őket. Egyszerűen, őszintén, versbe írva. Rímek, amiket alkalmazok: páros rím (aabb) , keresztrím(abab)

Ez azoknak szól akik szépet akarnak olvasni. (ongoing... will be updated // actual work) Ízelítő: Éjszakák múlnak Azariah-ra. Elmulálok. Felhúzott térddel ülök fel az ágyba'. Bámulok a sötétbe és hirtelen átlátom, hogy jutottunk el ide. Sóhaj. Én ülök az álcázott albumban. Elbaszódtam. Felhúzott pisztollyal sírok a számban. Elsütöm, de csalódok... a golyók csak legurulnak a torkomban. Rá esnek a hangszálakra, Csilingelnek, mint a szádból származó bocsánat. Rímelnek, az egód és a besült csőben elfolyó lövedékek. Anyádat. Tenyérből csöbörbe, vödörből fonákra. Újabb lábnyomot kapok az orcámra. Kilehelem, mint a mindennapi végzet, Hiszen ez is, csak egy k-val írt lélegzet. Veszek egy nagyot és rátok ordítok: Mostmár túl sokat ping-pongoztatok! Így is minden éjjel titokban kijárok, Mert ettől veszettül virágzik a sírotok. Ti békétlen harcosok... Képtelen, végtelen kíméletlen játékok. Én meg közben kötéltáncolok... s a legrosszabb az egészben, hogy hozzászoktattatok, hogy élvezzem. (ajánlom mellé: Azariah - emulator)

Túl késő minden már, szíved nem dobban szépen már, tengeren hullámai távol vannak már, most minden nyugodt és békés, de sötét, üres, hideg és kietlen...