Álmok

Elvileg Sans-nek, Papyrus kéne lennie a tesójának. Nightmare tesóm és mégsem. Ez a világ hibás.. De mégis tökéletes. Mindenki boldog. Vagyis.. Azt hittem...

A lényeg az, hogy az szörnyek nem nagyon értékelték Nightmare tetteit. Kiskorunkban már meg volt adva mi lesz a feladatunk és tudatában mit fog velük tenni a tesóm.. Nem volt túl népszerű.. A kedves, mosolygós segítőkész tesóm lassan elhalványult. Már nem volt olyan, mint régen. Megváltozott... Azt hittem segíthetek. Visszafordíthatom.. De nem voltam elég és végül minden megváltozott. Ahelyett hogy számíthatok rá.. Félnem kellet tőle.. De nem adom fel.. Még ha belehalok is!

Mivel mindenkinek kellenek álmok, így akihez nem tudtam oda ő ment. Voltak szabályok, akikhez csak ő mehetett.. Sajnos a depressziós embereknek csak rémálmaik lehetnek.. Ha nem akkor a szervezet felborulhat. Fura.. Én sem értettem soha.

Én az álmokat ő a rémálmokat adta. Jól is ment egy ideig de.. Belebolondult ebbe.. Vagyis nem pontosan...

Dark az ikertesóm volt.. Még az.. És szeretem.. De elárasztotta a gyűlölet, fájdalom, keserűség.. Most mindenki életére tör. Mindenkijére.. Ha nem állítom meg.. Mindenkit megöl.. Köztük engem.. is..