Egy új kezdet

-Hölgyem! Megtudja mondani, milyen nap van? Mi a neve? Megtudja mondani?
Egy pasas valami lámpával világítva a szemembe ezeket kérdezgette...Vagyis inkább ezeket hallottam. Minden féle zsibajt, kiabálást, dudálást és féknyirogást hallottam. Nehezen de feleszméltem.
Pár perce még az útról léptem le, át mentem volna az út másik oldalára.De... Várjunk, most már emlékszem! Őt láttam. Ott állt, úgy ahogy az emlékeimben mikor elöszőr megláttam. A szél csak úgy játszadozott a barna hajával. Fehér alapon fekete mintás polót, egyszerű farmert viselt egy deszkás cipővel. Várt valakire. Rá várt. Phelon Lokwoode-ra . Honnan tudom? Láttam, ahogy oda lépett Tod Saltzmannhoz, az én szerelmemhez, és szájon csókolta. S ebben a pillanatban hallottam az elobb említetteket, elsötétült minden. S most egy mentős fazon szolongat.
-Engedjenek oda! Ne, engedjen már el!-hallottam Kaylee Forbs barátnőm hangját.
-Fejezze be, nem engedhetem oda! Amennyiben nem képes felfogni meg kell kérnem önt, hogy távozzon!- magyarázza Kayleenek Selen H. a mentősnő. Vagyis ezt láttam a ruháján.
-Mi történt? Hol vagyok?- nyüszögtem lágy és kómás hangon...