A múlt árnyai

2400-ban a Föld majdhogynem lakhatatlan.

200 évvel ezelőtt a drasztikus népességnövekedés miatt megugrott az energiaigény, mire hidegfúzióval kerestek választ, de a kísérletek sorra kudarcba fulladtak. Mások abban remélték a megoldást, hogy a Nap magfúzióját felgyorsítva eddig soha nem látott energia-kitermelésre lesznek képesek. De a magukat természetáriusoknak nevezők csoportjának igazuk volt. Ha beavatkozunk a Nap önműködő gépezetébe, a gyorsulás exponenciálisan fog növekedni és megállíthatatlan lesz. Így Napunk nem évmilliók múlva fog vörös óriássá alakulni, hanem ezer év múlva.

A tehetősebbek 150 éve hagyták el a bolygót, benépesítve galaxisok tucatjait. Őket követték immáron majdnem 100 éve az újgazdag réteg képviselői, akik a Földön maradtak ellátásából emelkedtek az ég felé.

Egy kisebb csoportból álló kutatócsoport azon dolgozik, hogy a Földön rekedőket az űrbe juttassa, remélve egy második esélyben. Ám technológia, munkaerő és anyagi források híján a project 50 éve csak kis lépésekben halad erőre.

A Föld éghajlat-változása miatt a sarkok egy-két jégtáblaként jelennek meg évente 2 hétre. Az édesvízkészletek is vészesen fogyásnak indultak, mikor a távozó űrhajók tartalékként több mint felét kiszipolyozták. A perzselő nap és az eső hiánya lehetetlenné tette a természetes termesztést, ezért csak a génmanipulált termékek maradnak meg. Azonban ez sem mindenki számára elérhető, mert ára nem más, mint az éltető víz.

Akik nem juthatnak tiszta élelemhez, marad a veszélyes hulladék, a génmanipulált termékek melléktermékei, a sikertelen ültetvények és állatok maradványai.

Ebben a reménytelen helyzetben bukkan fel egy űrhajó, benne egy család hat tagjával, akik a Földön hagyottak utolsó reménye lehet. Utazásuk azonban nem is olyan véletlen, mert számos dolog köti össze őket és a földieket.