Mikor még én voltam fiatal.

Bezzeg a mi időnkbe a rendszerváltáskor mindenki utalta a németeket aki. Jeles volt németből azt az egész osztály kiutalta - biztos köp-mondtak.
Mi tagadás elég ügyes gyerek voltam én is lehettem volna jeles belőle, de direktA dolgozatomat ceruzával írtam me mert arra azt mondta a pedellus hogy akkor kettes el már jobb nem lehet. Mert nálunk a kettes volt a második legjobb jegy. De a kötelező cserkészet is utalta mindenki a zászlókat nem győztünk atfesteni belehimezni a címert. Nem tagadom jómagam sem szerettem de elturtem mert nemakartam bajba keveredni. Na egy szónak is egy a vége nem volta egy erős gyerek de az agyam fogott. Szüleim papnak neszitettek de én mindig is csillagász akartam lenni. Kiskoromban amikor kicsi voltam akkor apám vett nekem egy teleszkópot. Nagyon szerettem de egyszer mikor iskolába vittem a petya aki köztudottan egy nagydarab gyerek volt eltorte. Aznap alig mertem hazamenni.Nem is tettem aznap elszöktem és lehet hogy eddigi életem legjobb döntése volt.Akkor azon a napon ismerkedtem meg Johannal a szüleivel menekültek ide egy tanuvedelmi program keretei között kedves fiú volt, de sajnos megtalált apám aznap nem kaptam vacsorát. Nem mintha más napokon kaptam volna vagy lett volna rá pénz. De amit megértem főleg zsebtolvajlalásból szedtem össze de mit tegyek az éhség nagy úr. Egy alkalommal történt meg az hogy észrevették, ekkor elfutottam mert futni azt jól tudtam bár nem volt szokásom ebben hibázni. Apám és anyám mindig az idősebb batyamat szerették mindig vele peldálkoztak.
Nem örültek annak hogy nem vagyok olyan mint ő.
De ő a nagybátyám szeretett engem és mindig mellettem állt a bajban. Egyszer mikor megüldözött
a Rezső csak amúgy heccből, akkor találkoztam vele, meglátott és intett hogy arra menjek és mikor arra futottam felkapott és atdobott a keritésen, lehet ez most nem hangzik olyan hősiesnek de akkor megmentett.