Én évek óta nagyon szerettem volna egy lovat, egy frízt. Mindennap kértem anyát hogy vegyen nekem egyet.... Ez egészen 4 évig tartott, utánna már nem kértem annyit mint régen, mert tudtam hogy úgy sem kapom meg. 2010 eljött a szülinapom Felébredek és azt hallom anyáék hálószobájából: Mikor mondjuk el neki? -kérdezi anya Minél hamarabb! -válaszolta apa És ha megkérdezi hovamegyünk? Mit mondunk neki? -kérdezi aggodalmasan anya Majd azt mondjuk neki hogy a mamájáékhoz megyünk ebédelni -válaszolta apa Rendben -válaszolta anya és evvel a mondattal vége lett a beszélgetésnek. Kérdeztem magamtól: Vajon miről vagy kiről lehet szó? Lehet kapok egy kutyát vagy egy cicát! Bár nem hinném... Gondolkodtam tovább, és egyszer eszembe jutott! A Lóról van szó! Végre megkapom. És elkezdtem a nevén gondolkozni.. Vajon mi legyen a neve? Szellő vagy Remény......? Törtem a fejem, egyszer anya benyit és megzavar a gondolkozásba. Mondja: Öltözz fel megyünk a nagyiékhoz! Gondoltam: Na most kiderül a titok! Felöltöztem, elindultun és tényleg a nagyiékhoz mentünk. Nagyon szomorú voltam.. Ott voltunk egy pár órát, utánna hazamentünk! Azt mondtam anyának: nem érzem jól magam -ezért mentem el korán aludni. De ez nem így volt...... Sokáig fennvoltam.. néha sírtam zokogtam.