Részlet a prológusból "A fékcsikorgás hangja tölti be a ránk telepedő kétségbeesett csendet. Mint egy lassított felvételen robban szilánkokra a szélvédő üvegje, beterítve minden négyzetmillimétert a körülöttem elterülő, egyre szűkebbé vált térben. Fejem az ajtó ablakának vágódik. Éles fájdalom nyilall a halántékomba, teljesen átbizsergetve kellemetlen érzésével a fejem többi részét. A lábamat képtelen vagyok megmozdítani, miközben a karomat igyekszem kiszabadítani. Teljesen meg-rémülök, de végül feladom. Érzem, hogy semmi esély a menekülésre. Tudom, hogy ennek itt vége van. S már csak egyetlen egy dologra vagyok képes összpontosítani. Az pedig Dwight. - Dwight? Dwight! - Visszhangzik neve a tudatalattimban, aztán hirtelen verítékben úszva riadok fel a lidércnyomásból. (...)"