Őszintén a depresszióról

Saját szemmel és saját tapasztalatból!

Nem vagyok sem orvos sem szakértő, kizárólag az általam megélt élményekből táplálkozom, írom le a gondolataimat és a véleményem.
A hétköznapokban alapfogalommá vált szó többet jelent mint amit az emberek nagy része gondolna vagy megérthetne. Az esetek többségében nem vesszük komolyan a másikat és hajlamosak vagyunk lenézni, sőt kinevetni az illető szenvedését.
A következő sorokkal azt szeretném elmesélni, hogy pontosan mi is ez a betegség és milyen érzés is megélni, milyen amikor sokáig magad sem ismered fel a problémát és ha eztán mégis, milyen amikor a körülötted lévők nem fordítanak rá megfelelő figyelmet vagy rosszul fogadják.
Ezek a sorok őszinték lesznek és fájdalmasak, olyan dolgok amiket ezelőtt nem szívesen osztottam meg bárkivel. Először úgy gondoltam inkább írnom kéne egy kisebb "fikciót" álnevekkel felruházott karakterekkel és úgy kiírni magamból mindezt. Végül arra a döntésre jutottam, hogy felvállalom a problémát, úgy nézek szembe vele és küzdök ellene tovább, hogy őszinte leszek. Ugyancsak elkezdtem írni az eddigi életemről egy könyvet "A főszereplő ÉN vagyok" címmel, amit már a bemutatkozásban is említettem, de úgy érzem az életem ezen nyomasztó részét most kell kiírásra bocsátani.
Művész vagyok, szóval én valahogy így próbálok gyógyulni, az alkotás, költészet és írás útján.
Kedves Olvasó, ha erre tévedtél és végig söpröd szemeddel a soraim, köszönöm a figyelmed és az erre szánt időd!