" - Te meg hogy nézel már ki? - kezdtem a szokásos kötözködést, megállva Bianca előtt - Megnyerted a tehén szépségversenyt, mi?
A lány szupegyorsasággal kapta le fejéről a kövekkel díszített tiarát.
- Szülinapom van, azért vettem fel - jegyezte meg halkan.
Talán, egy kicsit elszégyelltem magam és frappánsan oldalra lépve, leszakítottam egy kókadozó lila virágot a bokor aljáról, majd átnyújtottam neki.
- Boldog szülinapot Boci! - tettem hozzá.
Bia úgy tűnt, menten elbőgi magát attól a csöves, csoffadozó virágtól és meghatódva pislogott rám. Akaratlanul is eszembe jutott Hyerin és a félórával azelőtti jelenet, ahogyan a több, mint kétszáz dolcsis drága virágcsokromat a kukába hajítja, azzal a beszólással, "ez neki kevés". Bianca vele ellentétben ennek a semmiségnek is örült és akkor, ott a lány kolesz előtt, hosszú hetek óta először gondoltam azt, hogy Bianca Fernandez a legédesebb lány az egész világon. Én pedig, egy utolsó seggfej vagyok, amiért folyamatosan szemétkedek vele..."
-Ez egy BTS fanfiction.
-Főszerepben Park JiMin.
-Saját felelőségedre olvasd!
~A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. (...) Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott.~
|Louise L. Hay|