-Ebben a csajban van spiritusz! - mondta egy férfi hang, mire nekem akaratlanul is büszke mosoly kúszott ajkaimra. - És még nagyon jól is nézett ki!
-Az istenért, Pietro, akkor menj utána! - egy női hang szelte át a levegőt. Őt felismertem, mert már beszélgettem Wandával.
Az utolsó lépcső fordulónál jártam, amikor egy nagy reccsenéssel kitört a cipőm sarka. Szinte reagálni sem tudtam, máris zuhantam. Egy-két másodpercig már nagyon készültem a fájdalomra, majd megéreztem egy erős kezet a derekamon.
Lassan kinyitottam a szemem és egy pillanat alatt áltam fel. A cipőmet fogtam, majd a másiknak is eltörtem a sarkát, majd visszavettem. A fiú a szemével végigkövette a mozdulataimat.
-Köszönöm! - néztem bele kék szemeibe, majd elmosolyodtam.
-Semmiség! - legyintett majd viszonozta a mosolyomat.
-Sabrina Baker vagyok! - nyújtottam a kezemet.
-Pietro Maximoff! - és rögtön leesett, hogy ő beszélt, még fent, az emeleten.