Pörögtek egymás után Szépen sorjában Az apró homokszemecskék És ő meg egyre csak Süllyedt, süllyedt, süllyedt az óceánban És hihetetlenül rettegett Rettegett a mélységtől, a sötétségtől, a víztől és attól a vissza-visszatérő fulldokló érzéstől mélyen odabent, Egészen lent az alján, ahol a víz már nem habfehér hullámokat vagy játékra hívogató színes kis üvegkövecskéket mos a partra, Oda, ahol már nem látszik a folyékony, mélykék árnyalatokon kívül semmi más: nem a felszín, csak a haldokló tetemeket idéző füstszürke homály. Lesüllyedt az óceán fenekére a kicsinyke igazgyöngy, s talán soha senki meg sem találja többé őt. - ᴍᴀᴄꜱᴋᴀᴋöʀᴍöᴢéꜱ ᴍᴇɢꜰáʀᴀᴅᴛ ꜱᴢɪᴛᴀᴋöᴛőᴋʀőʟ, ʀᴇꜱᴢᴋᴇᴛő ꜱᴢɪʟᴠᴀꜰáᴋʀóʟ ᴍᴇɢ ʜᴀʟᴅᴏᴋʟó ꜱᴢᴇʀᴇᴛᴇᴛʀőʟ. ᴍɪ ᴍáꜱ ᴍᴀʀᴀᴅᴛ ᴍéɢ ɪᴅᴇʙᴇɴᴛ? -