A tipikus 70-es évek. Milyen szép is volt, mikor még nem voltak ilyenek a fiatalok, mint most. A szerelmesek leveleket írtak egymásnak, vagy éppenséggel kagylós telefonnal beszélgettek.
A fiúk, férfiak nem interneten keresztül udvaroltak a lányoknak, hölgyeknek.
Taehyung is ezt tette. Udvarolt valakinek, ám nem egy lánynak. Ő Jungkook ért volt oda, mint az iskolában a legtöbben.
De vajon hogyan szerezte meg magának? Hogy is fognak ők beszédet kezdeményezni? Jungkook is így érez, akárcsak Tae?
,, Minden nap próbáltam hozzászólni, ám ő csak csöndben, messze tőlem figyelt, mint aki a letámadásomra készűlne, s várja a megfelelő pillanatot. "
FIGYELEM! A történet múltbéli, de kitalált, így lesznek benne eltérések. Akit ezek zavarnak, az ne olvassa! Köszönöm!
Jeon Jeongguk egy kicsapongó rosszfiú, akinek eszébe sincs megvetni az élvezeteket az életben és nagy kanállal habzsolja azt, ezzel néha a saját életét is kockára téve.
Park Jimin, az ő szöges ellentéte: egy szorongó ambíciózus fiú, aki egyedül a táncban talál megnyugvást és elzárkózik minden ismeretlen elől. Ők ketten ég és föld.
Akkor mégis hogyan keresztezi egymást az útjuk?
Az egyetlen közös bennük a szüleik szenvedélye, az opera. Jungkooknak ott és akkor első látásra megtetszik a csinos fiú és elszánja magát, hogy megszerzi, kerül, amibe kerül.
A két fiú meglepően hamar magtalálja a közös hangot és randizni kezdenek. Jungkooknak hála Jimin kilép a komfort zónájából és egy egészen új oldalát ismeri meg. De van amin még ő sem tud változtatni.
Jimin mindezek ellenére képtelen elengedni a múltat, ami egy váratlan esemény után újra gödörbe taszítja és ami ellen talán Jungkook sem elég erős.