Király volt. De elbukott. Elárulták. A harag vezérli, a keserűség... és a bosszúvágy. Ezért akarta leigázni a halandók világát. Törleszteni akart, bosszút állni, fájdalmat okozni, annak, akit minden baja forrásának, minden bukása okozójának vélt. Akinek mindig, egész életében, csak az árnyékában élt. A bátyjának, aki olyannyira a szívén viselte a sorsát ennek a törékeny, gyönge, porszemnyi kis világnak. Fájdalmat okozni, ugyanazt a fájdalmat, ugyanazt a kínt, amelyet ő maga volt kénytelen átélni... Csak azzal nem számolt, hogy még ezen a kicsiny, gyenge kis világon is szembeszáll majd vele valaki. Hogy a Földnek is, megvannak a maga védelmezői. És hogy nem csak az Örök Birodalomnak vannak sárkányai...
Asgard ifjú uralkodója inkább választaná a halált, minthogy szembenézzen a szégyennel - és a büntetéssel - amely bukott királyként - sőt, egyesek szerint, trónbitorlóként, merénylőként, árulóként - várt volna rá. De a zuhanás, amelyet önnön végzetének szánt, nem váltotta be a reményeit. Nem halt meg... Túlélte. A sorsnak, úgy látszik, még tervei voltak vele. Új cél. Új remény. Új élet... Hatalom, erő, és egy ígéret. Egy ígéret, hogy visszakaphat mindent. Mindent, amit elveszített, mindent, ami - hite szerint - jogosan őt illette meg. Csak egyetlen, egyszerű küldetést kell mindehhez véghezvinnie. Csak egyvalamit kell megszereznie. Ez mindennek a kulcsa. A korlátlan, határtalan erő forrása. A Tesseract. Ha sikerül megkaparintania, nem lesz többé senki, aki az útjába álljon, aki megállítsa. A keresés azonban, bőven tartogat még számára is meglepetéseket. Mert a világban, ahová vezérli az útja, nem csak a kockát találja meg...
Loki+OC fanfiction, az 'Asgard Sárkányai' folytatása. A sztori a Bosszúállók eseményei előtt, alatt, illetve után játszódik. Mindenkinek köszönet, aki elolvassa és véleményt ír róla.