Dumbledore/Grindelwald fanfiction, ami egyszerre két időben játszódik
Miután Grindelwald magához csábította Credence-et az amfiteátrumban, visszavonulnak Nurmengardba, ám a hullámok átcsapnak a feje fölött, és maga is belebonyolódik hazugságainak hálójába.
Queenie segít Grindelwaldnak, bár néha inkább megnehezíti a varázsló dolgát.
Aki elhatározza, hogy beszél Dumbledore-ral, visszaszerzi amit elloptak tőle, és véget vet az egésznek.
Kis ízelítő:
-'81?! Akkor... Te idősebb vagy nálam! Nem látszik.
-Hát, te sem vagy egy Adonisz!
-Adonisz?
-Egy mugli barátom...
-Mindegy, nem akarom tudni.
***
-Várjon! Azt mondta...Grindelwald?!-hangja fokozatosan sziszegéssé halkult.
-Tudja. Aki ellen harcolunk.
-Ja, tudom, csak így drámaibb.
-Jézus.
***
-Azt mondta, kevésbé értékesek. De ismeri egyáltalán őket?
-Már hogyne ismernem őket kedvesem?! A szokásaikat, kedvteléseiket, mindennapjaikat.
-Karácsonyi dalok?
-Khm...Ismerek párat...
-Akkor énekeljen!
Gellert Grindelwald, a nagy feketemágus, a mai napon először ( de nem utoljára ) úgy érezte, hogy el akarja ásni magát.
***
-Te kis...Kis idegesítő, szőrös izé!
Argh! Mi is az egyàltalán?! Olyan, mintha egy pingvint, és kacsacsőrű cickànyt kereszteztek volna!
-Mr. Grindelwald. Azt hiszem, az Mr. Salmander furkásza lehetett...
- Köszönöm a tájékoztatást, Miss Goldstein. Megyek, kinyírni a furkászt.
***
-Istenem, Albus! - sivította - Megkérdezném, hogy mit csinálnak, de inkább nem akarom tudni!
Most elmegyek...
-Ugyan, drága...
-Minerva McGalagony professzor
-Ugyan, dràga Minnie...
-Na jó, viszontlátásra!