Vérvörös posztó

Az Angliában fekvő, csendes és ködös kisváros, Duncaster lakosai békésen élik színtelen mindennapjaikat. Életük zöme monoton munkával telik, az emberek pedig meglehetősen büszkék a város eseménytelenségére. Hiszen mindenki tudja, hogy Duncaster-ben soha nem történik semmi.
A változást egy megszokott, ködös, őszi reggel hozta. Ám nem engedhetjük, hogy a békés időjárás balga módon becsapjon minket. Ez a reggel ugyanis más volt. Ezen a reggelen vér áztatta a macskaköves utcát. És bár semmi bizonyíték nincs rá, de a helyiek meg vannak győződve róla, hogy az eset kapcsolatba hozható a nemrég érkezett, gyönyörű de titokzatos nemes kisasszonnyal. Hiszen az idegenek változást hoznak, a változás pedig csak bajt jelenthet.

-----------

Először a vörös folyadékot pillantotta meg, mikor végre át tudott bújni az emberek alkotta fal résein. Amint lustán folyik az utca alacsonyabban fekvő része felé, követve a macskakövet közötti réseket, mintha egy piciny patakocska lenne. Csupán ezután fogta fel a teljes látványt. Az egykoron drága ruhákat, amik már inkább hasonlítottak mosogatórongyokra. A fél pár bőrcipőt, valamivel távolabb, ahol a vértócsa még nem érhette el, hogy vörösre áztassa. És legutoljára a fedetlen, halványvörös húst.
Sikítani akart, menekülni, és soha vissza sem nézni, ám ehelyett némán, földbe gyökerezett lábakkal állt. A látvány egyszerre elborzasztotta és megbabonázta, taszította és vonzotta magához.
Egy kéz szorította meg a vállát, majd kezdte el hátra felé húzni, az emberek alkotta gyűrűn kívülre. Meleg lehelet cirógatta a pihéket a nyakán, ahogy egy hang a fülébe suttogott, végre elszakítva a látványtól.
- Neked ezt nem szabadna látnod. Senkinek sem szabadna látnia.