Az elátkozott sakktábla

"Addig jó, amíg csak gyerekek játszanak velünk. Nekik még nincs gyilkos szándékuk."

Cynthia tudja, hogy minden lépését figyelik. Sőt mi több, minden lépését irányítják. Nem ő tervezi az előtte álló utat, hanem egy felsőbb rendű lény rendezgeti a szálakat a háttérben.
Ha a lény azt szeretné, hogy áldozza fel az egyik társát, akkor Cynthia azt gondolkodás nélkül megteszi. Ha a lény azt akarja, hogy ölje meg a családját, akkor Cynthia nem tud ellenkezni. Ha a lény azt kéri, hogy párbajozzon életre-halálra élete szerelmével, akkor Cynthia azonnal teszi, amit a lény kíván.
Az a lény azt tesz vele, amit akar. És nem könyörül.

Nathanielnek fogalma sincs mi ütött az apjába, amikor nyolc éves korában leakarta őt szúrni. Abban viszont teljesen biztos, hogy azt nem az igazi apja tette. Pontosabban nem az apja akarta megölni őt, hanem valaki más. Kérdések áradata nyomja a vállát, ám senki sem hajlandó válaszolni neki, főleg, hogy talán még ők sem tudják. Tizenegy évvel az eset után viszont találkozik valakivel, aki talán még választ is tud adni a kérdéseire... a baj csak az, hogy ez a lány a legfőbb ellensége.

Ezt a regényt írom mindenkinek, aki tud sakkozni. [És annak is aki nem :P]
Egyenlőre még több kötetesre tervezem, bár lehet, hogy végül lekerekítem a végét teljesen.

Szerző: @LenaLon6
Minden jog fenntartva