Két tinifiú élete, tele bonyodalommal. Vajon együtt túl jutnak rajta, vagy valami sikerül egymást örökre szétválasztani...? Minden kiderül a könyvben!
𝕽é𝖘𝖟𝖑𝖊𝖙:
Miután letettem a telefont, hátra nézek Jungkookra, aki igen csak érdekesen néz.. Mondhatni.. féltékenyen?
- Jungkook? - szólítom meg.
- Hmm? - néz mélyen szemeimbe.
- M-mi a baj? - kérdezem kissé elpirulva, mert a szemkontaktus mindig zavarba tud hozni.
- Dohyeon volt, ugye?
- Igen.. Miért? - kérdezem megszakítva a szemkontaktust és a szekrényem felé sétálok.
- Mindjárt gondoltam.. - dörmögi az orra alá.
- Értem. És.. Van valami problémád ezzel? Miért vagy ilyen fura?
- Hogy miért vagyok ilyen fura? Haha de vicces.
- És miért is? - kérdezem, miközben már a ruháimat veszem át, amit a bulira veszek majd fel.
- Hogy miért? Azért, mert kurvára kedves veled és álszent! A végén kiderül, hogy még szerelmes is beléd. - hadarja szinte kiabálva.
- Te hallod egyáltalán magad? Ugyanarról a személyről beszélünk?
- Igen, rohadtul! Csak te semmit sem veszel észre! Fogadjunk, hogy tetszik is!
- Na jó. Ez már röhejes! Az előbb beszéltük meg, hogy szeretjük egymást, most meg azt állítod, hogy tetszik? - emelem most már én is fel a hangom.
- Azok csak szavak! Elkopott már a jelentésük, dobálózni is lehet vele!
- Aha.. Értem. Akkor nyilván te is csak dobálóztál vele! Világos!
- Nem, Kicsim, ne haragu-
- De, kurvára haragszom! Nem bízol bennem és a barátaimat is gyanúsítod! Én is lehetnék féltékeny az összes osztálytársadra. Még a kibaszott nevelőapádra is! De nem vagyok az, mert szeretlek és megbízom benned! De hoppá, ne haragudj, ezek csak szavak! - kiabáltam, szinte már sírva.
{𝐖𝐀𝐑𝐍𝐈𝐍𝐆}
- 18+ jelenetek
- Homoszexualitás
- Trágár beszéd
- Jikook ship
ᴍɪɴᴅᴇɴ ᴊᴏɢ ꜰᴇɴɴᴛᴀʀᴛᴠᴀ!
Első rész: ℕ𝕠𝕧𝕖𝕞𝕓𝕖𝕣
Eve Hampton élete nem tökéletes, de nem is borzalmas. Van fedél a feje felett, szerető családja és egy színes baráti társasága, melyben remekül érzi magát. A jegyei jók, habár nem kitűnőek - terve a jövőre nézve nincsen, de nem annyira stresszel rajta, mint amennyire már a gimnázium utolsó évében illene. Minden vasárnap templomba jár és úgy hallgatja a lelkész édesapja által vezetett istentiszteletet, mintha először tenné. Nem lehet biztosra mondani, hogy Raiden Wolf megjelenése elrontotta-e, vagy éppen felerősítette veleszületett lelki boldogságát.
Raiden Wolf ugyanis minden, csak nem nyugodt. Minden, csak nem boldog. Ha az ember erejére létezik limit ezen a Földön, ő biztosan felülkeredett rajta, amikor édesanyja öngyilkossága után is talpra állt. Tisztességesen bejár az egyetemre azzal az életveszélyes motorral, ami valószínűleg az egyetlen karbantartott dolog az életében, figyel klinikai depressziót mutató húgára és esténként együgyű futókalandokkal próbálja elnyomni azt a tényt, hogy tulajdonképpen teljes mértékben egyedül van. Sosem vallaná be magának, de féltékeny azokra, akik tudnak hinni Istenben, mert úgy gondolja, hogy nekik legalább van valami vagy valaki, akihez fordulni tudnak, mikor minden elsötétül körülöttük. Neki nincs semmi és senki. Nincs istene.
Csak Eve Hampton.