Az istenek egy ördögi tervet eszeltek ki: Engem.
Azt hittem, hogy a hazugság távol áll azoktól az emberektől, akik körülvettek engem. A tudatlanság, amiben éltem megrendezett volt. Egy előre megírt történet, aminek én lettem a főszereplője. Semmi sem vagyok, egy bábon kívül, akin a tudta nélkül kísérleteznek. A szememen keresztül más is lát. A fülemen keresztül más is hall. A szívemen keresztül más is érez. Erre kellettem csak. Egy kísérletre, egy élet megfigyelésére. Sohasem voltam egész.
Ha az a férfi nem jelenik meg az életemben, talán soha nem tudom meg az igazságot. De miért kellett ekkora árat fizetnem azért, mert megtudtam?
Melyik a jobb? Hazugok között élni úgy, hogy nem tudsz róla, vagy igazságban létezni úgy, hogy minden hazugot eltaszítasz? A legjobban mégis az fáj, hogy Ő is csak kihasznált. Ő, akibe majdnem beleszerettem...
[Tennék a sztorira egy +16os karikát]
°•°Az a tavaszi nap, mikor együtt feküdtünk a fűzfa alatt... örökre az eszembe véstem, túl szép, hogy igaz legyen.°•°
~Főszereplőnkről kiderül, hogy ő a híres-neves BTS nevű banda főrapperének a húga.
Két lány és hét fiú összezárva. Mi lesz ebből??~
2020.01.26.- 2020.07.16.
~ Megjegyzés1: Kérlek, vegyétek figyelembe, hogy 14-15 éves voltam és hülye, mikor ezt írtam. Át kéne írni csak lista vagyok, meg nincs időm. ~
~ Megjegyzés2: Aki mégis végiolvassa, annak kitartást és sok-sok pusszancs! ~