Az istenek egy ördögi tervet eszeltek ki: Engem. Azt hittem, hogy a hazugság távol áll azoktól az emberektől, akik körülvettek engem. A tudatlanság, amiben éltem megrendezett volt. Egy előre megírt történet, aminek én lettem a főszereplője. Semmi sem vagyok, egy bábon kívül, akin a tudta nélkül kísérleteznek. A szememen keresztül más is lát. A fülemen keresztül más is hall. A szívemen keresztül más is érez. Erre kellettem csak. Egy kísérletre, egy élet megfigyelésére. Sohasem voltam egész. Ha az a férfi nem jelenik meg az életemben, talán soha nem tudom meg az igazságot. De miért kellett ekkora árat fizetnem azért, mert megtudtam? Melyik a jobb? Hazugok között élni úgy, hogy nem tudsz róla, vagy igazságban létezni úgy, hogy minden hazugot eltaszítasz? A legjobban mégis az fáj, hogy Ő is csak kihasznált. Ő, akibe majdnem beleszerettem... [Tennék a sztorira egy +16os karikát]
39 parts