We've updated our Content Guidelines.
Review the latest guidelines to keep sharing stories safely.
Amit eddig magamban tartottam...

Amit eddig magamban tartottam...

  • WpView
    Reads 5
  • WpVote
    Votes 0
  • WpPart
    Parts 4
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Mon, Dec 9, 2019
WpInfo
Poetry
Mindenki azt hiszi, hogy nem hagy nyomot a másik agyában. Mindannyian hagyunk nyomot. Formáljuk a környezetünket, vagy épp a környezetünk minket. Az apró szerelmek is hozhatnak nagy áttörést az életünkben. Lehet, hogy sosem beszélünk róla, de elraktározzuk azt a sok súlyt, gondolatot, sebet. De van amikor ez a teher akkorára növekszik, hogy a kicsi szívünk nem bírja azt el tovább. Ezt a könyvet azoknak a fiuknak írom, akik az életem részei voltak talán csak egy kis ideig is, és azzá formáltak, aki ma vagyok. Köszönöm nektek!
All Rights Reserved
#2
idontknow
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Üresség
  • Füst A Ködben
  • Egyszer Elvesztél
  • Fájdalmas kötelék
  • Éj Királynő
  • Idézetek és hasonló kis szöszmötök
  • A szabadság ára
  • Lelkem szilánkjai
  • Lélekleltár
  • Egypercesek
Üresség

Arról írok amiről nem tudunk beszélni. Milyen megjárni olyan mélységeket, ahonnan kétséges a visszaút. Ott lent minden színtelen, itt pedig színvak vagyok. Felemelkedtem hozzátok. A mennyek kapuja befogadott, hogy örökké bűnösnek érezzem magam. Versek, szösszenetek, neked - tőlem.

More details
WpActionLinkContent Guidelines