Amit eddig magamban tartottam...

Mindenki azt hiszi, hogy nem hagy nyomot a másik agyában. Mindannyian hagyunk nyomot. Formáljuk a környezetünket, vagy épp a környezetünk minket. Az apró szerelmek is hozhatnak nagy áttörést az életünkben.
Lehet, hogy sosem beszélünk róla, de elraktározzuk azt a sok súlyt, gondolatot, sebet. De van amikor ez a teher akkorára növekszik, hogy a kicsi szívünk nem bírja azt el tovább.
Ezt a könyvet azoknak a fiuknak írom, akik az életem részei voltak talán csak egy kis ideig is, és azzá formáltak, aki ma vagyok. Köszönöm nektek!