Mindenki azt hiszi, hogy nem hagy nyomot a másik agyában. Mindannyian hagyunk nyomot. Formáljuk a környezetünket, vagy épp a környezetünk minket. Az apró szerelmek is hozhatnak nagy áttörést az életünkben.
Lehet, hogy sosem beszélünk róla, de elraktározzuk azt a sok súlyt, gondolatot, sebet. De van amikor ez a teher akkorára növekszik, hogy a kicsi szívünk nem bírja azt el tovább.
Ezt a könyvet azoknak a fiuknak írom, akik az életem részei voltak talán csak egy kis ideig is, és azzá formáltak, aki ma vagyok. Köszönöm nektek!
Ez a könyv azokat a verseket tartalmazza, amiket *neki* szánnék, ha tudná, mit érzek.
Nem vagyok kifejezetten a szavak embere (ha beszédről van szó), mindazonáltal szeretem próbára tenni magam versek írásával.
Emelett nem értek a romantika általános nyelvén, teljesen tapasztalatlan vagyok és az afféle könyvekért, filmekért sem rajongom. Így ösztönből írok.
Lehet, hogy lesznek angol versek is, és nem fog mindegyik rímelni, hisz nem kötelező minden versnek rímelnie.
(random megjegyzés: A legtöbb lírai írományom rögtönzött, pár perc alatt elkészül.)