Álmok útja

Némán lépdeltem fel a lépcsősoron. Elárasztott az épület hidege. A nyári meleg ellenére itt minden nagyon nyirkos és hideg volt. Mikor felértem a lépcső tetejére megtorpantam, majd körülnéztem. Sohasem voltam elég biztos magamban. Nem volt biztos, hogy előre vagy hátra. Nem volt biztos sem az igen, sem a nem. Kissé nevetséges, de néha az is bizonytalan volt, hogy bizonytalan vagyok. Azt, hogy azért torpantattam-e meg, mert féltem senki sem tudta volna megmondani, mert még én sem tudtam, hogy mit érzek vagy gondolok, de pontosan ez a dolog késztetett arra, hogy elinduljak az ajtó felé és bekopogjak...

Új rész minden nap este 19 órakkor!