"Ma este.. Nekem énekelj, oké? - kulcsolta ujjait enyémekre. Tekintetét enyémbe fúrta, ajkairól pedig le sem lehetett volna törölni állandó mosolyát." Sose gondolta volna, hogy élete ekkora változásokon esik át. Ujjai ügyesebben pengették a húrokat, míg valaki szíve billentyűit szólaltatta meg. Főszereplőnk fájdalmas múltra tekinthetett vissza, mint előző történetem karaktere, de valahogy mégsem egyeztek a szálak. Mindketten elveszítettek számukra fontos embereket, de míg egyikőjük élete visszatért a sínekre, a másiké talán végleg kisiklik. Egy elkeveredett gitár, egy iskolaváltás, és egy új kontinensre költözés? Melyik tinédzser örül bármelyiknek is? Jean Kirschtein. Hangszerének hála, éppen hogy megérkezik új lakhelyére, egy újabb baráttal gazdagodik, mégha sejtése sincs erről. "-Tudom, hogy baromság, - meredtem magam elé. - de azt hiszem szeretlek."